2010. 06. 06.
Bár egész hétvégére esős időt jósolt minden komolyabb előrejelzés, pénteken és szombaton gyönyörű napsütés fogadta Skóciában a bringásokat és a szurkolókat. A legendás Fort William-i pályán rendezték meg ugyanis a második downhill és a harmadik 4X világkupa futamot a hétvégén.
Ha szombat, akkor downhill kvalifikációk és 4X döntők. A döntők hat órakkor kezdődtek, így még a végén is meglepően világos volt. Sem a selejtezők, sem pedig az első néhány futam alatt nem történt semmilyen különleges, említésre méltó esemény, legfeljebb az összetettben vezető Jared Graves ingott meg némileg az elődöntőben, de végül a továbbjutást érő második helyen futott be ő iis.
A különösebb esések nélkül zajló versenyt a nők “kis döntője” szakította meg. Az 5.-8. helyért folyó küzdelemben, a pálya felső harmadában az addig vezető Sarsha Huntington elnézett egy ugrató utáni leérkezést, az első kerék elveszítette a tapadását és így hatalmasat esett. A helyzet veszélyességét fokozta, hogy a tobbiek szorosan a nyomában voltak, így fejét alig centiméterekre kerülte el két másik lány bringájának a kereke. A bukás után a földön maradt, hordágyon vitték le a pályáról, de utóbb kiderült, hogy semmilyen komolyabb baja nem esett, mindössze a néhány zúzódást és horzsolást szenvedett, illetve az egyik fékkar ütött egy kisebb lukat a vádlijába.
A győztesek személyét tekintve nem történt változás Mariborhoz képest: ismét a cseh Jana Horakova nyerte meg a nők versenyét, míg a férfiaknál Jared Graves-t nem tudták legyőzni, így mindketten toronymagasan vezetik a világkupa összetettjét.
Vasárnap borúsan indult a reggel és ez később sem változott. Az esőnek 20% esélyt adott az előrejelzés, mindenki arra volt kiváncsi, hogy fog-e esni és ha igen, akkor az hogyan fogja-e befolyásolni a végeredményt.
A hosszú és szokatlanul száraz pálya mentén nagyon sok szurkoló várta a versenyzőket, a zömük már a délelőtti edzésre is kilátogatott. Az első erősebb időt Celine Gros mente, 5:36-al, de utána közvetlenül gyors egymásutánban többen is jobb időt mentek. Az első versenyző, aki 5:20 alá tudott menni, Tracy Moseley volt, aki utoljára 2008-ban nyert itt Fort William-ben. Már csak három versenyző volt hátra. Floriane Pugin mindössze két századmásodperccel ugyan, de Moseley elé került és így megszerezte az ezüstérmet. Utolsó előttinek Sabina Jonnier indult, akinek ez pálya nagyon fekszik, hiszen többször is nyert már itt, többek közt 2007-ben a világbajnoki címet is. Bár a pálya felső részén elkövetett egy kisebb hibát, de a pálya also részén annyira beleerősített, hogy átvette a vezetést Pugintól. Már csak a hazai pályán versenyző Rachel Atherton volt hátra. Ő nyerte az első futamot Mariborban, ő futotta a leggyorsabb időtt a selejtezőben, tehát jó esélye volt arra, hogy átvegye a vezetést. Azonban hiába futotta a második mérőpontnál is a leggyorsabb, a pálya végére érve elfogyott az ereje és végül két másodperccel Jonnier mögött ért be. Jonnier így átvette a vezetést Athertontól az összetettben, igaz, mindössze 15 ponttal.
A férfiaknál futama előtt is felhős volt az idő, de ezúttal sem esett, így nem szólt bele az időjárás a végső sorrendbe. A 80 legjobb versenyzőt hatalmas tömeg várta, a pálya szinte teljes hosszában szurkolók drukkoltak a versenyzőknek, elismerő kiáltásokkal fogadva a szebb vagy bátrabb megoldásokat, ugratásokat.
A selejtezők során a dél-afrikai Greg Minnaar futott a legjobb időt, 4:39-cel, és meglehetősen sokáig nem tudtak a közelébe jutni. Az egyik versenyző, akinek ez sikerülhetett volna, Sam Hill volt, aki azoban a csütörtökön nagyott bukott és erősen megütötte a vállát. Bár jó helyen kvalifikálta magát a döntőbe és reggel még lehetett látni a pályán, végül nem vállalta a versenyt, nem akart egy esetleges újabb esést kockáztatni.
Mick Hannah volt az első, aki le tudott meni 4:39 alá, 4:37-tel vette át a vezetést. Nem sokkal utána rajtolt Steve Peat, akit ugyan a leghangosabb szurkolás kisért a pályán, de egy korábbi bukás miatt nem tudott igazán maradandót nyújtani. Hannah első komoly kihívója a szintén hazai pályán versenyző Gee Atherton volt, aki már az első időmérőnél gyorsabb volt és a célig az előnyét két másodpercre növelte. Két amerikai versenyző, Aaron Gwin és Cameron Cole még úgy tűnt, beleszólhatnak a végeredménybe, de végül csak Cole került fél másodpercre Atherton közelébe. Utolsónak indult a legnagyobb esélyes, Fort Williamban kétszeres győztes Greg Minnaar, aki a második ellenőrző pontig gyorsabb volt Athertonnál, ám a pálya végén lelassult, csak a harmadik helyet szerezte meg, így Atherton megnyerte élete első futamát hazájában – a díjátadón a lelkes angol szurkolók elképesztő hangulatot varázsoltak.
Összetettben továbbra is Minnaar vezet, de előnye mindössze 15 pont. Egy hét szünet után újabb verseny következik, az ausztriai Leogangban lesz downhill és 4X futam, utána azonban közel egy hónapos szünet várható az utolsó három versenyig.
Képek: Hamvas Bálint
|
|
|
|
|
Két számban rendeztek versenyeket a hétvégén az ausztriai Leogangban: a downhill szakágban a harmadik, 4X-ban a negyedik versenyre került sor. Az eredeti helyszín a nagy klasszikus Schladming lett volna, de mivel ott 2013-ban sí világbajnokságot fognak rendezni, ezért új helyszínt kellett keresni a versenynek. Leogang technikai szempontból jó választás volt, a pálya nagyon nehéz és technikás volt, de sajnos nagyon kevés néző jött el a versenyre, a hangulat össze sem volt hasonlítható a többi világkupa verseny miliőjével.
Csütörtök volt az utolsó száraz és napos nap, péntektől folyamatosan esett az eső, néha csak csöpögött, de jellemzően inkább szakadt. A szombati 4X döntőket ez annyira nem befolyásolta, mert a pálya nagy részét egy keményebb, salakos felület borította, ami jól tapadt, de pálya alsóbb részén volt egy nagyon saras szakasz, ami többször is megtréfálta a versenyzőket - nem egyszer az első helyen tekerő bringás elesett és hiába vezetett addig nagy előnnyel, a többiek könnyedén beérték, mire felkászálódott a sárból.
A nőknél hiányzott a világkupát vezető cseh Jana Horakova, aki a BMX világbajnokságra készült inkább, így megnyílt a lehetőség a vetélytársak előtt, hogy átvegyék a vezetést az összetettben. A nők versenyét a világbajnok Anneke Beerten nyerte, aki így átvette az összetettben is a vezetést, 10 ponttal megelőzve Horakovát, de az osztrák Anita Molcik sincs messze, mindössze 20 ponttal van lemaradva.
Bár a pálya csúszós volt, a férfiak nem kímélték magukat, hogy minél előrébb végezzenek. A sár azoban ismét sokszor közbeszólt, számos esélyes kicsúszott vagy ütközött a selejtezők során, az egyik elődöntőben két esélyes is búcsúzott, Dan Atherton és Roger Rinderknecht ütközött és esett ki így. Folyamatosak voltak az esések, a legnagyobbat Michal Prokopp mutatta be, aki a pálya felénél levő ugratót elnézte és irányítatlanul zuhant a földre. Bár nagyon csúnya bukás volt, Prokopp a saját lábán távozott. Nem volt ilyen szerencsés a svájci David Graf, aki a harmadik legjobb időt futotta a kvalifikáción, de egy ártatlannak tünő lökdösődés után kificamította a bokáját - mentőhelikopterrel szállították el.
A döntőt végül Jared Graves nyerte meg, aki így már 175 ponttal vezet a versenyen is második Tomas Slavik előtt.
Szakadó esővel indult a vasárnap is, ami némileg csillapodott a negyed kettes kezdésre, de a pálya borzasztoan saras, csúszós volt. A nők döntője kezdődött először, és a fordított sorrendnek megfelelően az esélyesek közül először Floriane Pugin rajtolt, aki az addigi legjobb időt futotta. A selejtezőn még csak negyedik volt, de a legjobb időt futotta Sabrina Jonnier és hiába rajtolt utána Tracy Moseley és Emmeline Ragot, nem tudtak gyorsabbat menni Jonniernél. Utoljára indult Rachel Atherton és az első időmérő ponton még gyorsabb volt, ám utána bukott és nem tudta befejezni a versenyt. Az összetettet így Jonnier vezeti, és a világkupa sorozat felénél elég komoly előnye van Pugin-nel és Athertonnal szemben.
A időmérő futamok nem hoztak komoly meglepetéseket, Sam Blenkinsop volt a leggyorsabb, mögötte Greg Minnaar, Aaron Gwin és Gee Atherton végzett.
Az első jobb időt Steve Peat futotta, aki elég korán indult, köszönhetően a rettentő rossz időnek, amit a selejtezőn futott és meglepően sokáig tartotta magát. Cameron Cole volt az első, aki jobbat ment nála, igaz, csak 5 századmásodperccel. Ekkor azonban még fent voltak az igazi esélyesek. Gee Atherton nagyott futott és közel 5 másodpercet hozott Cole idején, amit úgy tűnt, nehéz lesz meghaladni. Gwin és Blenkinsop csak simán lassabbak voltak, Brendan Fairclough azonban rosszabbul járt, a rettenetesen sáros pályán egy kanyar után szabályosan lefejelt egy fát, így a verseny feladására kényszerült.
A nap embere végül Minnaar volt, aki 74 századmásodperccel ment gyorsabbat Athertonnál és így a szezonban másodszor is győzelmet aratott. A dél-afrikai így már 70 ponttal vezet Atherton előtt, az összetettben harmadik Gwin azonban több mint 200 ponttal le van maradva.
Közel egy hónapig pihen a mezőny, majd svájci Champery-ben rendezik a következő downhill és xco fordulót.
Képek: Hamvas Bálint
|
|
|
|
|
2010. 05.18. Tudósítónk jelenti
Egy hét kihagyás után ismét világkupát rendeztek, ezúttal a szlovéniai Mariborban. A szezon második 4X versenye zajlott szombaton, vasárnap pedig a downhill döntők.
Az előrejelzések komoly esőzést igértek szombatra és be is vált a jóslat: szombaton folyamatosan szakadt az eső, alaposan felborítva az papírformát néhány esetben.
A 4X női döntőjében 16-an indultak és a rettentően csúszós pályán teljesen kiszámíthatatlanná vált a verseny. A döntő futamba a tavalyi világkupa-győztes Anneke Beerten, a világbajnok Caroline Buchanan, Fionn Griffiths és Sarsha Huntington került. A rajt után nem sokkal Buchanan és Griffiths összekoccantak, az így keletkezett kavarodásban elesett Buchanan, aki elkaszálta Beertent, így Buchanan akadálytalanul gurult be a célba. Az összetettet továbbra is az első futamon győztes, ezúttal hatodik helyen végző cseh Jana Horakova vezeti.
A férfiaknál hasonlóan kiszámíthatatlanná vált a helyzet. Aki el tudott húzni a többiektől a rajtnál, az reménykedhetett, de a sárban bármikor változhatott az eredmény. A kiszámíthatatlan időjárás miatt korán kiestek olyan favoritok, mint Michal Prokop, Cedric Gracia, Mickael Deldycke vagy Dan Atherton.
A döntőbe végül a tavaly győztes Joost Wichman, Tomas Slavik, a világbajnok Jared Graves és Michal Marosi jutottak. Marosi a rajt után Graves nyomában haladt, és Slavik esése után kihasználta Graves hibáját - a többiek pedig már nem tudták utolérni, így hosszú évek után megynyert élete első világkupa futamát.
Vasárnapra jobbra fordult az idő - már nem szakadt az eső, csak néha szemerkélt. A délelőtti edzésen a lift hibája miatt csak egyszer ereszkedhetett le mindenki, így meglehetősen eredménytelenül telt az idő negyed kettőig, a nők rajtjáig.
A meglepetésre nem is nagyon kellett várni. Rachel Atherton 2008-ban szinte mindent megnyert, amit meg lehetett nyerni, de tavaly az alapozás során kulcscsönttörést szenvedett, így a tavalyi szezont gyakorlatilag kihagyta. A kvalifikációt is eséssel tarkította, így hátulról kezdett. Mivel a downhill döntőket fordított sorrendben bonyolítják (a leggyorsabb indul utoljára), Atherton már az elején megfutotta a győztes időt és senki sem tudott igazán közel férkőzni hozzá, a második helyezett Sabrina Jonnier tudott csak 10 másodpercen belülre kerulni. A kvalifikációs futamot megnyerő francia Myriam Nicole az első ellenőrzőpontig még partiban volt Athertonnal, de a pálya első harmadánál leesett a lánca, így onnan már csak gurulni tudott, de így is beért a negyedik helyre, ami nem kis teljesítmény. Harmadik a francia Floriane Pugin lett.
A férfiak versenyére elállt az eső és a folyós, híg sárból ragadós, száraz sár lett, ami jócskán lelassította a versenyzőket. Az első jobb időt Ben Cathro futotta, 3:31.52-vel, majd az amerikai Aaron Gwin volt az első, aki 3:30 alá tudott menni. Az abszolút favoritok előtti bringások közül a francia Fabien Pedemanaud tudott az élre állni, majd elkezdtek ereszkedni a legjobbak.
A világbajnok Steve Peatnek ezúttal sem ment jól, az előző napon 13. helyen kvalifikáló brit a pálya felénél levő technikás, köves szakaszon kicsúszott a pályáról és bár végül nem esett el, a ritmusból kiesett és értékes másodperceket veszített, végül a 44. helyen végzett.
Gee Atherton erősen kezdett a pálya felső szakaszán, próbálta kerülni a pálya kijárt részeit, az aljára némileg azonban belassult, de még így is két másodpercet lefaragott Pedemanaud idejéből.
Utána jött Greg Minnaar és a dél-afrikai végig keményen tekerve átvette a vezetést és az utána induló Brendan Fairclough és Sam Hill már nem tudták megelőzni. Hill szintén hibázott a pálya vége felé, így csak ötödiknek ért be.
A lejtőzőknek egy hét pihenő, a hétvégén a németországi Offenburgben rendezik meg a harmadik xco világkupa futamot.
|
|
|
|
|
A jelenleg is zajló Eurobike kerékpáros kiállítás keretein belül jelentette be az amerikai TREK cég, hogy a 2011-ben nem csak a Radioshack csapatát segítik, hanem a Schleck testvérek köré alakuló luxemburgi ProTour csapatnak is hivatalos beszállítói lesznek. A TREK vázakkal és kerekekkel látja el a csapatot, a bringákra pedig a SHIMANO elektromos DURA-ACE szettje kerül.
A Trek elnöke, John Burke a következőképp nyilatkozott az új megállapodásról: "A Trek fantasztikus sikereket ért el az országúti kerékpársportban, elsősorban a Tour de France sikerek miatt (az utolsó 12 Tourból kilencet Trek bringával nyertek), a jövő nagy reménységeivel kötött megállapodás pedig segíthet nekünk folytatni ezt a hagyományt. Úgy gondoljuk, az új luxemburgi csapat a megfelelő gárda számunkra egy nagyobb volumenű európai szponzorációra.”
A Trek természetesen nem bontja fel szerződését a Radioschack csapatával sem, akik elsősorban az amerikai piac miatt fontosak nekik, így Leipheimeréket jövőre is a (már átdolgozott) Madone 6.9-esek nyergében láthatjuk. Hogy továbbra is Armstronggal, vagy a hétszeres Tour győztes nélkül? Ez egyelőre még kérdéses.. |
|
|
|
|
Kedves Olvasóink!
Sajnos nemzeti fizetőeszközünk a forint olyan mértékben gyengült az utóbbi időben az amerikai dollárhoz képest, amit már cégünk nem tud tolerálni, ezért termékeink árát nagyjából 7%-kal kénytelenek vagyunk emelni. Az árak módosítását több lépcsőben végezzük el, ezért előfordulhat, hogy az egyik termék ára ma még x forint, másnap pedig több! Megértésüket kérjük, az árak módosítását legkésőbb május 26.-ig befejezzük. |
|
|
|
|
|
|
|
|
Tudósítónk, Hamvas Bálint így látta a versenyt:
Az egyik leghíresebb helyszinen rendezték meg a UCI Mountain Bike világkupa sorozat hétvégi állomását. Houffalize-ben 17. alkalommal rendeztek világkupát, ennek megfelelően mindig hatalmas az érdeklődés, mint a nézők, mind a versenyzők részéről. A női versenyre 112-en, míg a férfiak versenyére 211-en neveztek!
Noha szombaton alig lehetett levegőt kapni a pályán, akkor por volt, az éjszakai eső tett arról, hogy kellőképpen izgalmas és kiszámíthatatlan legyen mindkét futam. Szokás szerint először a nők rajtoltak el délelőtt. A verseny hagyományosan a falu közepéről indul és egy nagyon meredek emelkedőn próbálják megrostálni a mezőnyt, hogy mire a keskenyebb szakaszokhoz érnek, ne legyen akkora torlódás. Ám a pálya egyik legtechnikásabb szakasza, ami meredek lejto, hatalmas kövekkel, így is benne volt a felvezető körben. A csúszós kő alaposan megtréfált mindenkit, sok esés és egymásba csúszás történt, a tavalyi világkupa győztes Elizabeth Osl és a későbbi győztes Eva Lechner például elég komoly anyázásba kezdtek, miután Lechner belecsapódott Osl-ba majd nem különösebben zavartatva ettől szó nélkül tovább akart állni. A verseny első felében az előző futamon is jól szereplő Willow Koerber, Osl, Lechner és az idei első világkupáján 51. helyről induló Marga Fullana Riera harcoltak egymással, váltakozó sikerrel.
A verseny féltávjánal Koerber vezetett, és látszott, hogy legfeljebb Osl vagy Lechner tudja megakadályozni az amerikait élete első világkupa-győzelmének elérésében. Fullana ekkor még negyedik volt, de már majdnem egy perccel volt lemaradva az élen tekerő triótól. Ám ekkor az olasz cross-country and cyclo-cross bajnok Lechner az élre állt és elkezdte a tempót diktálni. Az utolsó előtti körben még azonos idővel haladták át a célvonalon, de a célba már 5 másodperces előnnyel ért Lechner, aki így élete első mountain bike világkupa győzelmét könyvelhette el, Koerbernek pedig vigasztalásul átvette az összetettben a vezetést a versenyen kifejezetten halványan teljesítő, mindössze 13. helyen beérő Irina Kalentievától. Osl nagyon örült harmadik helyének, a múlt heti 13. hely után ez már igéretesebb szezont sejtet.
Az eső tovább szakadt, a rajt előtt még egy picit rá is erősített, de végül a verseny alatt csak csöpögött, igaz, ettől még kevésbé lett csúszós a pálya. A verseny itt is a felvezető körrel kezdődött, ami itt is hatalmas sorállásban végződött: a pálya egyik szűk pontján több mint 5 perc alatt ért át a teljes mezőny, a letörésen lecsúszó-guruló bringások határozottan hasonlítottak a lemmingekre. Nagy meglepetésre a német Manuel Fumic érkezett az első kör végén a célhoz, mögötte nem sokkal lemaradva jött Wolfram Kurschat és a Trek World Racing versenyzője, Matthias Flückiger. Akárcsak a nőknél, az előző héten diadalmaskodó Nino Schürter sehol nem volt, a rajtnál Jaroslav Kulhavy esése nemcsak őt, de szinte a teljes első sort "letarolta", ez alól csak Julien Absalon volt kivétel, így többek közt Burry Stander is csak kereste múlt heti formáját.
Fumic sokáig magányosan tekert az élen, de a harmadik körtől egyre jobban megközelítette Jose Antonio Hermida Ramos. Először egy percre, majd fél percre, végül együtt kezdték meg az utolsó kört. Mögöttük Kruschat és Kulhavy vívtak a bronzéremért, a dobogós helyekért pedig Ralph Naef, Flückiger és Absalon küzdöttek, pedig ez utóbbit egy defekt is hátráltatta. Hermida az utolsó körben félelmetes hajrát nyitott és egy kör alatt több mint egy percet adott Fumic-nak, így 2007 után ismét világkupát nyert a spanyol, aki így most a világkupát is vezeti az össztettben.
Egy hét pihenő következik majd május közepén Mariborban rendezik az első downhill világkupát, olimpiai krossz verseny pedig három hét múlva, a németországi Offenburgban lesz.
Fotók:Hamvas Bálint
|
|
|
|
|
